Habár mindig is bringásnak vallottam magam, csak az elmúlt két évben szoktam rá, hogy két keréken szeljem a várost a mindennapokban is. Próbáltam erre rávenni a közvetlen környezetemet is, de szinte esélytelen volt. Aztán megnéztem, milyen biciklijeik vannak és rájöttem, mi a gond.

Az elmúlt évtizedekben rendesen megváltozott a világ, így a kerékpárpiac is alaposan szegmentálódott. Míg az 1980-as évekig tömeggyártásban szinte csak országúti kerékpár, kemping és city (vagy ahogy ma szokás mondani: tanyabike) létezett, addig ma már a következők közül választhatunk:

  • City
  • Fitness
  • Országúti
  • Trekking
  • Enduro
  • Cyclo-cross
  • Gravel bike
  • Fatbike
  • Trail/DH
  • Mountain Bike

…és a sort még hosszasan lehetne folytatni. A kérdés már csak az, hogy miért a legutolsó, vagyis a Mountain Bike mindezek közül a legnépszerűbb még ma is?

Mountain Bike: a kerékpározás SUV-ja

Ma már Magyarországon is kezd a köznyelv része lenni, az SUV kifejezés, ami a Sport Utility Vehicle, vagyis a sportcélú haszonjárművek, vagy – ahogy a szaksajtóban mondani szokás – aszfaltterepjárók kategóriáját takarja. Olyan megemelt hasmagasságú személyautókról van szó, amelyek ugyan hasonlítanak az igazi terepjárókra, de valójában aszfaltutakra tervezték őket, csakúgy mint a legtöbb hagyományos személyautót.


Ford Explorer. Az egyik első SUV.

A divat Amerikában kezdődött. A ’90-es években kezdtek el olyan, gyakran teherautó alvázra szerelt autókat gyártani, amelyek habár fel voltak szerelve négykerék meghajtással, de meglehetősen tohonyán viselkedtek terepen a nagy súlyuk miatt.

Később az olajárak emelkedése miatt ezek a járművek is hagyományos, önhordó karosszériás felépítésre váltottak. Így csökkent a súlyuk és ez által a fogyasztásuk is, de a terepjárási képességek is tovább romlottak. Érdekelt ez bárkit is?

Aligha. Sőt, a divat olyannyira átterjedt Európára a 2000-es években, hogy ma már ezekből az autókból adják el a legtöbbet az öreg kontinensen is. Például a 2016-os év legkeresettebb modellje Magyarországon a Suzuki Vitara crossover, ami gyakorlatilag egy kisebb méretű SUV.

Néhány kisebb autómárka át is állt kizárólag SUV-k gyártására. A terepjárási képességek ma már annyira nem érdekelnek senkit, hogy egyes típusokba még csak rendelni sem lehet összkerékhajtást. Naná, hisz a kutatások már Amerikában is azt mutatták ki, hogy az emberek döntő többsége szinte soha nem megy terepre az autójával. De akkor mi értelme ennek az egésznek?

Mert szeretjük, ha egy eszközünk több mindenre jó. Az aszfaltterepjárók többsége azt a látszatot kelti, hogy igazán mostoha körülményekre tervezték őket, de valójában már ott tartunk, hogy sokuknak a hasmagassága megegyezik a ’80-as években gyártott normál személyautókéval. A vásárlókat nem zavarja a néhány literrel magasabb fogyasztás, vagy a rosszabb menetteljesítmény, ha cserébe egy divatos, biztonságot sugalló autóban ülhetnek, ami adott esetben könnyebb terepen (járdapadkákon) is elboldogul és a magasabb vezetői pozícióból anyuka is könnyebben átlát a pesti dugó fölött.


Cannondale Slate. Az országúti-monti, lefty villával. Itt már nehéz eldönteni, hogy komoly az elmebaj, vagy valóban a világ egyik legjobb kompromisszumáról van szó.

Na, valami hasonló igaz a montikra is. Még az újkori, világméretű kerékpáros bumm előtt, nagyjából az SUV-kkal egy időben vált népszerűvé ez a kategória, és hiába van már elképesztően sok választási lehetőségünk, a montik sikere töretlen.

Miért?

Ugyan azért, mint amiért az SUV-kat szeretjük. A népszerű, hobbi MTB bringákon kisebb és szélesebb, 26 colos kerekek vannak, amivel könnyebb megtartani az egyensúlyt, és a kisebb kerékméret miatt az átlag felhasználó számára biztonságosabbnak is tűnik. A terepmintázatú gumi és az alsókategóriás első teleszkóp alacsony sebességnél elbír az építetlen utakkal is. Ha monti tulajdonos vagy, tedd a szívedre a kezed: egy évben hányszor keveredsz valódi terepre?

Az átlag mountain bike-ok tehát olyanok, mint az SUV-k. Sok mindenre jók átlag szinten, de ahol a legtöbbet használjuk őket – a városban – ott komoly hátrányokkal küzdenek. Nehezebbek, mint egy városi/országúti kerékpár, amit tovább súlyosbít a teljesen felesleges első teleszkóp és a vaskos gumik. Semmi szükség rájuk a mindennapi ingázáshoz, de a kerékpárutakon tartott hétvégi túrákra se kellenek!

Ha már heti szinten bringára ülsz, de még mindig montival szeled a kilométereket, akkor először is hadd gratuláljak, minden elismerésem, hogy hajlandó vagy ilyen pluszsúly ellenére is nyeregbe pattanni; Másrészt mindenképpen érdemes átgondolnod, hogy bringát cserélj.

Visszatérve egy kicsit a nyitó gondolatra, bemutatnám, hogy az egyik ismerősömet milyen biciklivel akartam rávenni arra, hogy a csupán 5 kilométerre lévő munkahelyére bringával járjon:

*alánevetés hang*

Minden sznob bringás réme, az áruházi összteleszkópos csillagromboló kacsintott rám. A műszaki állapot a látvány ellenére nem is volt olyan borzalmas, de a menetteljesítmények sokkoltak. Nem, a teleszkóp egyáltalán nem volt kényelmes, inkább tengeribeteg lettem tőle. De ami a legborzalmasabb, hogy a súlya nagyjából 20 kiló vagy még több lehetett. Ha belegondolok, hogy az én tök átlagos alumínium vázas országúti kerékpárom 10 kiló környékén van, akkor máris láthatjuk, hogy abszurdum elvárni az átlag emberektől, hogy visszaüljenek a bringára.

Az ő fejükben a tekerés egy izzasztó, kellemetlen sporttevékenységként honosodott meg és fogalmuk sincsen arról, hogy a megfelelő kategóriát és felszerelést kiválasztva micsoda szórakozás tud lenni a tekerés.

Tehát, kedves monti tulajdonosok/bringára visszaülni vágyók! Gondolkozzatok el, hogy valóban szükségetek van-e a bringák SUV-jára. Egy átlag felhasználó számára nagy valószínűség szerint érdemes lesz megválni a Mountain Bike-tól és átpattanni egy városi vagy egy országúti bringa nyergébe. Kompromisszumként megoldás lehet, ha a montira vásároltok egy slick gumiszettet (csodákra képes!), vagy ha tényleg gyakran tévedsz terepakadályoktól mentes földútra, akkor esetleg szóba jöhet egy cyclo cross vagy gravel bike.

Ha megvolt a nagy csere, hidd el, a kezdeti szokatlan kilométerek után szinte azonnal rengeteget fog nőni a szemedben a bringázás. Nincs többé dugó, vagy kimaradt buszjárat. Csak a mobilitás gondtalan öröme.